218. Örökre betiltották a reklámot!

Reggel 7 óra…elindulsz az autód felé.

Egyetlen szórólap sincs az ablaktörlőd alatt.

Már ezen meglepődnél, de az még jobban esik, hogy az elektromos autód beindítása után, a szélvédőd belső felére sincs kivetítve egyetlen reklám sem.

Elindulsz és közben bekapcsolod a rádiót. Ugyanaz a zene megy, amely a tegnap esti film betétdala volt és a távirányítóval ráböktél, miszerint kedveled ezt a dalt.

Halkan gurulsz a munkahelyed felé és örülsz neki, hogy egyetlen óriásplakát sem lóg bele a látóteredbe. “Jó ez így, reklám nélkül…” dünnyögöd magadban.

Lejár a dal és ezt mondod: “Halkít!” Lehalkul a következő dal eleje és álmos hangon azt mondod: “Pékség.” A beépített telefonod rögtön tárcsáz és már ki is cseng: “Jó reggelt Kovács úr!” (Ez vagy te).

Majd kedves hangon folytatja: “Ma reggel is a szezámmagos, biosüteményből kér?”

Csak ennyit mondasz: “Yepp!”

A kedves hang feltesz még egy kérdést: “Az ügyfeleink 78%-a nagyon dicséri a múlt héten bevezetett, planktonos-pityókás-tökmagos kiflit… csomagolhatok egyet, hogy megkóstolja?”

Elhúzod az orrod és így szólsz: “Yepp… de tökmag nélkül… nem szeretem a tökmagot.”

A kedves hang: “Rendben Kovács úr, lejegyeztem. Természetesen többé semmit nem fogunk ajánlani önnek, ami tökmaggal készül.”

Ásítasz: “Rendben, viszlát.”

Egykedvűen annyit mondasz, hogy: “Vége.” Megszűnik a telefonkapcsolat, pár másodpercre kiírja a képernyő, hogy 3 lej 78 banival megterhelték a számládat a reggeli miatt és lassan hangosodni kezd a zene.

Kényelmesen hátradőlsz és karjaiddal nekifeszülve a kormánynak, nyújtózódsz egyet.

Még két dal és máris a munkahelyeden vagy.

Az automata pilóta leparkol az iroda előtt és amint kiszállsz, már viszi is az autódat a neked fenntartott helyre.

Végigsétálsz a folyosón, belépsz a liftbe.

2 másodpercig nyomtad a gombot, rögtön megjelenik a képernyőn, hogy a tested extra vizet igényel. “Jó-jó”-dünnyögsz magadban és már lépkedsz is az irodád felé.

A recepciós asztalán már ott áll a szezámmagos, biosüteményed. Köszönsz, elveszed.

Belépsz az irodádba, leülsz a székedbe és elkezded kicsomagolni a reggelidet. Ránézel a tökmag nélküli planktonos-pityókás kiflire, de félreteszed és a szezámmagos, biosüteménnyel kezdesz. Miközben majszolod, kézbe veszed a pékség számláját, amit a reggeliddel együtt hoztak és megfordítod. Egy lista áll azon barátaid a születésnapjairól, névnapjairól, akiket a héten fel kellene köszönteni.

Már az irodába lépésed pillanatában bekapcsolt a számítógéped képernyője, de most nézel rá legelső alkalommal.

Különféle grafikonokat látsz.

A céges rendszer semmit nem enged, amíg át nem nézed a múlt hét eredményeit. Nem tudsz telefonálni, nem tudsz ránézni az emailjaidra, de még az asszisztensed sem tud senkit beengedni hozzád, amíg meg személyesen meg nem nézted és le nem okéztad az előző hét grafikonjait.

Kezded a fő grafikonokkal. Bevétel, árrés, ügyfélszám, egy főre eső bevétel. Leokézod,

A következő adatsor a munkatársakra szánt képzési időről szól. Itt azt látod a fő statisztikákon, hogy tervszerűen halad a képzés, de az ügyfélszolgálatnál volt 2 baki. Két kattintással jóváhagyod, hogy extra képzést kapjanak.

Bejön a következő adatsor… amióta tilos reklámozni, a fő statisztikát az ügyfelek által hozott újabb ügyfelek és a közösségi oldalakon megjelenő vélemények mennyisége és minősége jelenti. Elmosolyodsz. “Nem is olyan rossz világ ez reklámok nélkül…” Ténylegesen az ügyfél-elégedettség határozza meg a terjeszkedést. “Jól állunk…” mondod félhangosan és leokézod, hogy a top ügyfelek kapjanak termékmintát.

Átnézed a pénzügyi grafikonokat. Leokézod. Belenézel a termelésbe, minőségbiztosítási grafikonokba, egy-egy klikkel elvállalsz 2 PR eseményt.

5 perc telt el a napodból és máris érzed, hogy csináltál valamit. A lábaidat felteszed az asztalra, kortyolgatod a Ganodermás kávédat, a múltra gondolsz.

Eszedbe jut, hogy 15 évvel ezelőtt, mennyi bajod volt.

A multik túlkommunikáltak mindenkit. Egyszerűen lehetetlen volt érvényesíteni a marketing üzeneteket, mert a multinacionális vállalkozások feneketlen zsákból öntötték a pénzt marketingre. Egyszerűen elvették a levegőt a hozzád hasonló kisvállalkozásoktól.

Késtek a beszállítóid, inkompetens munkatársakkal küzdöttél, az ügyfeleknek olyan mértékben átmosták az agyát, hogy kilóra vették az ízesített földet a normális kaja helyett. Drágábban állítottál elő mindent, emiatt nem voltak versenyképesek az áraid, így kevesebb pénzből kellett gazdálkodj, tehát marketingre sem volt pénzed. S ha lett volna sem tudtál volna versenyezni a multinacionális cégek marketing arzenáljával…

Ma már minden más. Bár nem hittél a MarketingIskolás Leventének, hogy felépíthető egy majdnem automata munkatársképzési rendszer, most kacagsz magadon. Az igaz, hogy kellett 3 év, de megvan.

Abban sem nagyon bíztál, hogy nem is kell a multinacionális cégek pályáján focizni… Levente azt mondta, hogy a piacot totálisan, teljesen más oldalról kell megközelíteni…

Ma már minden más – gondolod magadban – minden stabil és tudatos. Nem a világ pofoz engem, hanem én pofozom a világot. És ez jó érzés…

Ma már a munkatársaid számára sem kérdés, hogy miért kapják a részesedésüket. Milyen más volt akkor, amikor fizetést akartak, hogy dolgozzanak… ma az eredményük után kapnak részt és kész.

Elmélkedésedből egy tompa hang hoz a jelenbe. Ránézel a képernyődre, ahol egy grafikon pislog.

Széles vigyorral a képeden konstatálod, hogy megint rekord eladást valósítottatok meg.

Megint hátradőlsz… a lábaidat visszateszed az asztalra, kézbe veszed az iPhone 27-esedet, hogy megnézd: “Vajon a MarketingIskolás Levente ma mit írt?”

Nem írt semmit… csak egy képet tett közzé:

Már évek óta betiltották a belső égésű motorokat, illegális gyorsulási versenyeken vesz részt egy 2014-es, 665 lóerős Ford Mustang Shelbyvel.Floridában…

“Ez bolond…”- gondolod magadban “28 éves autóval szennyezi a levegőt”, majd mosolyogva átkattintasz az otthoni webkamerádra, hogy megnézd: “Vajon beindult-e a pázsitod locsolóberendezése…?”

….

Vélemény, hozzászólás?