220. A Facebook ver át, vagy te vered át magad?

Amennyiben az elmúlt pár napban, több 14 percnél több időt töltöttél online sajtótermékek fogyasztásával, akkor minden bizonnyal találkoztál ilyen és ehhez hasonló főcímekkel:

– Kiderült: Titokban manipulált minket a Facebook. (HVG)

– Controversatul studiu psihologic… (hotnews.ro)

– Magyarázkodik a Facebook… (Index)

—————————————————————————————————————

A lényeg, a következő:

A kísérletbe tudtuk nélkül bevont felhasználóknak egy héten át manipulálták az üzenőfalát. Az egyik csoport tagjainak az ismerőseik által közzétett megosztások közül főleg a negatív tartalmakat mutatták, míg a másik csoport tagjai az átlagosnál több pozitív megosztást láttak. A kísérlet célja annak kiderítése volt, hogy a több haragos és szomorú kiírást olvasó emberek vajon nagyobb eséllyel lesznek-e haragosak és szomorúak, ők maguk is több negatív dolgot tesznek-e majd közzé Facebookon. (HVG)

—————————————————————————————————————

Számomra, kicsit “brit tudósok” (értsd. hülyeség) íze van ennek az egésznek.

Haragos és szomorú lesz-e a munkatársad, ha egy héten keresztül, napi háromszor, a következő gondolatok valamelyikét osztod meg vele:

– hülye vagy

– ezt megint elcseszted

– soha nem lesz belőled semmi

– még hányszor mondjam el, hogy…

Szerintem A józan paraszti ész, Facebook nélkül is választ ad arra a kérdésre, hogy ha valakit folyamatosan lefelé húznak, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kezd elcsúszni lefelé. Ehhez nem kell senem Facebook, senem Brit tudósok, senem 3 diploma.

—————————————————————————————————————

Ami egy izgalmasabb kérdés számomra az a következő:

Ha megnézünk egy tetszőlegesen kiválasztott hírportált vagy éppen híradót, akkor mit látunk? Mert én nagyjából azt látom, hogy a negatív, szomorú hírek, információk – amivel a Facebook kísérletezett – akár évek óta, csőgázon folynak mindenféle csatornán.

Hogy is van ez? A tág értelemben vett negatív dolgokat ontó csatornák, most leírják, hogy a Facebook, szemtelen módon azzal kísérletezik, hogy a tág értelemben vett negatív információk, hogyan hatnak az ember lelkiállapotára? Ez minimum furcsa…

—————————————————————————————————————

Adásunkat megszakítjuk egy közérdekű bejelentés miatt.

Megtörtént már veled valaha, hogy kihoztak a sodrodból és olyat mondtál, amit később megbántál? Pl. valakinek odapörköltél, amitől ő biztosan nem végezte jobban a dolgát. Ha az ilyen üresjáratokat ki szeretnéd spórolni az életedből, akkor katt ide.

Közérdekű bejelentés vége.

—————————————————————————————————————

Naszóval…

Nem kell agyturkásznak lenni, hogy az ember megértse. Ha folyamatosan azt halljuk, hogy: “Minden xar…”, “Ellopta…”, “Megölte…”, “Tovább növekszik az illegális vagyona…” akkor ez épp oly sok energiát, lelkesedést, üdeséget nem hoz az életedbe.

Sem a saját, sem a munkatársak, sem az ügyfelek életébe.

De miért ne lehetnél a “negatív óceánban” egy üde kis sziget?

Aki nem a mocskot, a leértékelést, a hibáztatást ontja magából? Aki mellett jó lenni.

Asszem Teréz anyának volt valami ilyesmi gondolata: “Mindenki akivel kapcsolatba kerülsz, egy kicsivel jobb állapotban, jobb emberként, jobb kedvvel menjen el… csak ez a dolgod és akkor értékes vagy.”

Aki meg a lényéből ontja a “retket”, a mocskot, az simán csak kapja be.

Mert,

ezt

a

bejegyzést

nem

fogja

lájkolni

az

7szentség

🙂

219. Átjárás a piacágak között

Üzleti modell szempontjából, ugyanúgy működik a gyógyszeripar, ahogy a fodrász?

És a tejgyár koncepciója, köszönő viszonyban van az út szélén integető hölgyek modelljével?

—————————————————————————————————————

Pár hete, meghívottként vettem részt, Brian Tracy kolozsvári előadásán. Papolom egy ideje, hogy a mai KKV-k döntő többségének az üzleti modellje idejétmúlt, éppen ezért volt felüdülés számomra, amikor Brian egyértelműbben megfogalmazta: “A legtöbb KKV-k üzleti modellje csapnivaló és lassan vagy gyorsan, de a halálba viszi őket…”

—————————————————————————————————————

I. Ha megnézzük a gyógyszeripar modelljét, akkor a hangsúly a keresztmarketing partnerségen van. Elsősorban nem a betegeknek adnak el, hanem (1.) az államnak – lobby a gyógyszerek támogatásáért -, (2.) az orvosoknak – lobby, hogy az ők készítményüket írják fel a receptre. Tehát nem a vásárlónak ad el a gyógyszeripar, hanem azoknak a szereplőknek, akiknek szintén ügyfele az ő vásárlója. (Állam és orvos.)

II. A fodrász modellje elsősorban az időn alapul. Várunk, amíg észrevesznek, kipróbálnak majd a vásárlók 70-80%-a úgyis visszatérővé válik. Nem bonyolult…

III. A tejgyár jövője, a viszonteladókra épül. Kis boltok, ahova hetente 1-2 alkalommal benézünk, ők meg majd eladják a portékát.

IV. Az út szélén integető hölgyek működése a nagy számok törvényén áll illetve azon az alapszabályon, miszerint: “Az ügyfél nem mindig akkor vásárol, amikor mi ott vagyunk… akkor kell ott lennünk, amikor vásárolni akar.”

—————————————————————————————————————

Mi történne ha:

– a fodrász beépítené a modelljébe a gyógyszeripar intelligens keresztmarketing koncepcióját?

– a tejgyár beépítené a modelljébe a fodrász alap mechanizmusát?

– az út szélén integető hölgyek, átvennék a tejgyár modelljének a rájuk vonatkozó részét?

A gyógyszeripar átvette a tejgyár viszonteladókra épülő mechanizmusát (gyógyszertárak). Az út szélén integető hölgyeknek, viszonteladójuk az éjszakai taxisofőr.

—————————————————————————————————————

Egy tanácsadó legnagyobb tőkéje az, hogy számtalan piacágat lát belülről, ezáltal megteremti a piacágak közti átjárást.

Míg egy cégvezető a saját területét látja, a tanácsadó még húsz vagy éppen ötven modellt.

A vállalkozásfejlesztési szövetségek ezt a piacágak közti átjárást tudják a legjobban segíteni. (Ha meg tudnak teremteni egy olyan légkört, hogy a tagjaik nyíltan beszéljenek a cégükről…)

Ezért ösztönzöm, hogy minden vállalkozó tartozzon valamilyen szövetséghez, egyesülethez… alakítson ki olyan kapcsolatokat, ahol a saját céges nyavalyáit hasonszőrű emberekkel, őszintén megoszthatja.

10-ből, 9-szer, sokkal egyszerűbben megoldhatóak az előrelépés útjában álló problémák, mint gondolnánk, csak ehhez nem elegendő, hogy a saját fejünkben focizunk a gondolatokkal… néha ki kell borítani a bilit és újraiktatni az adatokat.

218. Örökre betiltották a reklámot!

Reggel 7 óra…elindulsz az autód felé.

Egyetlen szórólap sincs az ablaktörlőd alatt.

Már ezen meglepődnél, de az még jobban esik, hogy az elektromos autód beindítása után, a szélvédőd belső felére sincs kivetítve egyetlen reklám sem.

Elindulsz és közben bekapcsolod a rádiót. Ugyanaz a zene megy, amely a tegnap esti film betétdala volt és a távirányítóval ráböktél, miszerint kedveled ezt a dalt.

Halkan gurulsz a munkahelyed felé és örülsz neki, hogy egyetlen óriásplakát sem lóg bele a látóteredbe. “Jó ez így, reklám nélkül…” dünnyögöd magadban.

Lejár a dal és ezt mondod: “Halkít!” Lehalkul a következő dal eleje és álmos hangon azt mondod: “Pékség.” A beépített telefonod rögtön tárcsáz és már ki is cseng: “Jó reggelt Kovács úr!” (Ez vagy te).

Majd kedves hangon folytatja: “Ma reggel is a szezámmagos, biosüteményből kér?”

Csak ennyit mondasz: “Yepp!”

A kedves hang feltesz még egy kérdést: “Az ügyfeleink 78%-a nagyon dicséri a múlt héten bevezetett, planktonos-pityókás-tökmagos kiflit… csomagolhatok egyet, hogy megkóstolja?”

Elhúzod az orrod és így szólsz: “Yepp… de tökmag nélkül… nem szeretem a tökmagot.”

A kedves hang: “Rendben Kovács úr, lejegyeztem. Természetesen többé semmit nem fogunk ajánlani önnek, ami tökmaggal készül.”

Ásítasz: “Rendben, viszlát.”

Egykedvűen annyit mondasz, hogy: “Vége.” Megszűnik a telefonkapcsolat, pár másodpercre kiírja a képernyő, hogy 3 lej 78 banival megterhelték a számládat a reggeli miatt és lassan hangosodni kezd a zene.

Kényelmesen hátradőlsz és karjaiddal nekifeszülve a kormánynak, nyújtózódsz egyet.

Még két dal és máris a munkahelyeden vagy.

Az automata pilóta leparkol az iroda előtt és amint kiszállsz, már viszi is az autódat a neked fenntartott helyre.

Végigsétálsz a folyosón, belépsz a liftbe.

2 másodpercig nyomtad a gombot, rögtön megjelenik a képernyőn, hogy a tested extra vizet igényel. “Jó-jó”-dünnyögsz magadban és már lépkedsz is az irodád felé.

A recepciós asztalán már ott áll a szezámmagos, biosüteményed. Köszönsz, elveszed.

Belépsz az irodádba, leülsz a székedbe és elkezded kicsomagolni a reggelidet. Ránézel a tökmag nélküli planktonos-pityókás kiflire, de félreteszed és a szezámmagos, biosüteménnyel kezdesz. Miközben majszolod, kézbe veszed a pékség számláját, amit a reggeliddel együtt hoztak és megfordítod. Egy lista áll azon barátaid a születésnapjairól, névnapjairól, akiket a héten fel kellene köszönteni.

Már az irodába lépésed pillanatában bekapcsolt a számítógéped képernyője, de most nézel rá legelső alkalommal.

Különféle grafikonokat látsz.

A céges rendszer semmit nem enged, amíg át nem nézed a múlt hét eredményeit. Nem tudsz telefonálni, nem tudsz ránézni az emailjaidra, de még az asszisztensed sem tud senkit beengedni hozzád, amíg meg személyesen meg nem nézted és le nem okéztad az előző hét grafikonjait.

Kezded a fő grafikonokkal. Bevétel, árrés, ügyfélszám, egy főre eső bevétel. Leokézod,

A következő adatsor a munkatársakra szánt képzési időről szól. Itt azt látod a fő statisztikákon, hogy tervszerűen halad a képzés, de az ügyfélszolgálatnál volt 2 baki. Két kattintással jóváhagyod, hogy extra képzést kapjanak.

Bejön a következő adatsor… amióta tilos reklámozni, a fő statisztikát az ügyfelek által hozott újabb ügyfelek és a közösségi oldalakon megjelenő vélemények mennyisége és minősége jelenti. Elmosolyodsz. “Nem is olyan rossz világ ez reklámok nélkül…” Ténylegesen az ügyfél-elégedettség határozza meg a terjeszkedést. “Jól állunk…” mondod félhangosan és leokézod, hogy a top ügyfelek kapjanak termékmintát.

Átnézed a pénzügyi grafikonokat. Leokézod. Belenézel a termelésbe, minőségbiztosítási grafikonokba, egy-egy klikkel elvállalsz 2 PR eseményt.

5 perc telt el a napodból és máris érzed, hogy csináltál valamit. A lábaidat felteszed az asztalra, kortyolgatod a Ganodermás kávédat, a múltra gondolsz.

Eszedbe jut, hogy 15 évvel ezelőtt, mennyi bajod volt.

A multik túlkommunikáltak mindenkit. Egyszerűen lehetetlen volt érvényesíteni a marketing üzeneteket, mert a multinacionális vállalkozások feneketlen zsákból öntötték a pénzt marketingre. Egyszerűen elvették a levegőt a hozzád hasonló kisvállalkozásoktól.

Késtek a beszállítóid, inkompetens munkatársakkal küzdöttél, az ügyfeleknek olyan mértékben átmosták az agyát, hogy kilóra vették az ízesített földet a normális kaja helyett. Drágábban állítottál elő mindent, emiatt nem voltak versenyképesek az áraid, így kevesebb pénzből kellett gazdálkodj, tehát marketingre sem volt pénzed. S ha lett volna sem tudtál volna versenyezni a multinacionális cégek marketing arzenáljával…

Ma már minden más. Bár nem hittél a MarketingIskolás Leventének, hogy felépíthető egy majdnem automata munkatársképzési rendszer, most kacagsz magadon. Az igaz, hogy kellett 3 év, de megvan.

Abban sem nagyon bíztál, hogy nem is kell a multinacionális cégek pályáján focizni… Levente azt mondta, hogy a piacot totálisan, teljesen más oldalról kell megközelíteni…

Ma már minden más – gondolod magadban – minden stabil és tudatos. Nem a világ pofoz engem, hanem én pofozom a világot. És ez jó érzés…

Ma már a munkatársaid számára sem kérdés, hogy miért kapják a részesedésüket. Milyen más volt akkor, amikor fizetést akartak, hogy dolgozzanak… ma az eredményük után kapnak részt és kész.

Elmélkedésedből egy tompa hang hoz a jelenbe. Ránézel a képernyődre, ahol egy grafikon pislog.

Széles vigyorral a képeden konstatálod, hogy megint rekord eladást valósítottatok meg.

Megint hátradőlsz… a lábaidat visszateszed az asztalra, kézbe veszed az iPhone 27-esedet, hogy megnézd: “Vajon a MarketingIskolás Levente ma mit írt?”

Nem írt semmit… csak egy képet tett közzé:

Már évek óta betiltották a belső égésű motorokat, illegális gyorsulási versenyeken vesz részt egy 2014-es, 665 lóerős Ford Mustang Shelbyvel.Floridában…

“Ez bolond…”- gondolod magadban “28 éves autóval szennyezi a levegőt”, majd mosolyogva átkattintasz az otthoni webkamerádra, hogy megnézd: “Vajon beindult-e a pázsitod locsolóberendezése…?”

….