Majd keress egy másik területet is, amit lehet csiszolni. Majd egy másikat, majd egy másikat…

Egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy: “Húha… itt mindenki hozzáértően végzi a dolgát” Nem olyan rossz érzés ez…

A legtöbb ügyfelemmel előbb vagy utóbb eljutunk valahogy oda, hogy “A fejétől bűzlik a hal!”

Egyébként, igen… a tükörbe nézést is lehet gyakorolni. Igen jó példa!

Köszönöm

A “Tudni valamit és Jól tudni valamit” mellé én egy új gondolatot is betennék:

Valamit olyan jól tudni, hogy az az adat, az a mozdulat TELJESEN a tieddé válik, a lényedé válik

A vezetés a legjobb példa…
Előbb kezdet tudni, hogy tudsz vezetni.
Majd kezded érezni, hogy most már jól vezetsz.
Majd egy idő után annyira kemény vagy ebben a témakörben, hogy egyszerűen csak csinálod és kész. Nos ez utóbbi esetben, azt sem tudod, hogy tudod. Egyszerűen csak csinálod… na szerintem ez a Profizmus

Akitől valós segítséget kapok, azt szeretem. Aki fejleszt engem, azt szeretem. Aminek van gyakorlati haszna, azt szeretem.

Szerintem az épelméjű ember így gondolkodik.
Tudatos és folyamatos melóval, ha fejleszted, építed a munkatársadat, az ügyfeledet, akkor meglesz a gyümölcs

Azt mondod, hogy most te tartod a kapcsolatot és nincs akit gyakoroltatni… És te?

Minden esély megvan rá, hogy a te piacágadon is vannak ilyen, vagy ehhez hasonló kifogások: “Drága!”, “Kell, de nem most!”, “A konkurencia…”

Valószínű, hogy egy egy ilyen kifogást kezeltél már sikeresen.
Írd le, hogy mit mondtál, aminek hatása volt és amitől sikeres lettél.

Állj a tükör elé és annak a kifogásnak, azt a fajta kezelését gyakorold be, amíg teljesen kényelmes és automatikus nem lesz.

Mennyit gyakoroltad a vezetést, mire kényelmessé vállt?
Egy gerely dobó ugyanazokat a lépéseket, ugyanazokat a mozdulatokat mennyit gyakorolja?
És 4 évente egyszer van igazi tét, az Olimpián

A mesterséges magatartást én is hamar kiszúrom.
“Szegényes” a magyar nyelv és talán nem sikerült elég jól megfogalmaznom, de ehelyett nem hiányzott volna a “she vrej möj”
)

Az, hogy tudja, mit szeretnék egy másik erény. Itt a profizmus magas fokáról van szó, amely gyakorolható.

A kuncsaft igényessége kapcsán igazad lehet…

De mi van akkor, ha valami teljesen meghökkentően újat és jót mutatsz az ügyfeleknek? Valami olyat, amivel az életben nem találkozott? Valami, amire nem vágyik, mert azt sem tudja, hogy van?

Azt hiszem ebben az esetben úgy beleégsz a koponyájába, hogy ki se lehet majd verni a nevedet onnan

Mi kell tudjunk segíteni neki, hogy a gyakorlás eredményeként sikerélménye legyen.
Csak ehhez észre kell vennünk a jót is és értékelnünk kell a jót is. Lassú folyamat, de “megéri” …