82. Karib tengeri tapasztalatok I.
Néha olyan helyen láthatsz “kincset”, ahol nem is gondolnád.
A Karib tengeri tréning során a hajópincértől tudtam meg valamit, ami az erdélyi vállalkozó számára is hasznosítható.
Na de ne szaladjunk nagyon előre…
A történet ott kezdődik, hogy elmentem egy két hetes – Kompetencia és vezetés – tréningre, amely egy hajón volt megszervezve. Ez a hajó pedig a Karib tengeren furikázott le s fel…
Mint minden nagy hajón, itt is vannak éttermek és ha van étterem, akkor vannak pincérek is.
Na de milyen pincérek !!!?
Bármennyire gazdag a magyar nyelv, nem lehet leírni, amit ezek véghezvittek. Anélkül, hogy most részleteibe belemennék, egyetlen gondolatot emelnék ki:
“És ma mit szeretnél inni?”
Minden étkezésnél jött a pincér és megkérdezte:
“És ma mit szeretnél inni?”
Ez az öt szó ennek a bejegyzésnek a lényege. “És ma mit szeretnél inni?” Nem ment el az eszem… valóban erről szeretnék ma írni neked.
Ha el tudod képzelni a legkedvesebb mosolyt, a legüdébb arckifejezést, a legnagyobb barátságosságot… szóval ha mindezt el tudod képzelni, akkor mondd ki magadban: “És ma mit szeretnél inni?”
Minden étkezésnél jött a pincér és olyan leírhatatlan, elmondhatatlan udvariassággal, tiszteletadással mondta ki ezt az öt szót, hogy azóta is a fülemben cseng, illetve a szemem előtt lebeg.
Azt mondhatod, hogy ez a pincérnek vele született képessége volt.
Legyen igazad!
De az összes hajópincérnek?
Az összes étteremben a hajón?
Nem… nem vele született képesség! Világ életemben tudtam, hogy a gyakorlás az amitől valaki valamiben igazán kompetens, hozzáértő lesz. De amit ezek a pincérek mondtak, attól leesett az állam:
Minden héten egy órán keresztül gyakorolják ezt az öt szót! Heti egy órában ennyit: ‘”És ma mit szeretnél inni?” (És van olyan pincér, aki 13 éve ezen a hajón szolgál.)
Azt mondod őrültség? Azt mondod időpocsékolás? Megint csak legyen igazad…
Az viszont tény, hogy embert nem láttam még ennyire kedvesnek, udvariasnak. Császárnak, királynak éppen csak A Teremtőnek nem érezted magad… És nem a borravalóért csinálták, ugyanis ezen a hajón nem volt pénz…
Elképzelni sem tudom, hogy mennyire sikerül átadnom azt amit ezek az emberek sugároztak felém… és ők “csak” a pincérek voltak ezen a hajón.
Igy éreztem magam a szünetben (is).
A te ügyfeleid mennyire érzik királynak, császárnak magukat? És te mennyit gyakorolsz, gyakoroltatsz bizonyos gondolatokat, mielőtt élesben, a piacon kellene használni őket?
A gyakorlás, az edzés fontossága, szerepe és legfőképpen eredménye, számomra teljesen új megvilágításba került.
Tedd a szívedre a kezed… mit gyakoroltál a cégedben?
Valaha valamit gyakoroltál?
És valaha valamit gyakoroltattál a munkatársaiddal?
Ha nem, akkor talán ideje lenne elkezd. Nézz meg egy profi focistát, zongoristát, festőt… Azért profik, mert “csak” vagy mert gyakorolnak, gyakorolnak, gyakorolnak?
19 Hozzászólás. Szólj hozzá te is!
Szólj hozzá!
A reklám cég mit ígér? Szerintem azt, hogy az ő eszközeivel, ügyfelet és ezáltal bevételt hoz... Egy igen jó témára tapintottál rá… Amiről te beszélsz, az az ügyféloktatás. És ez is egy...
Huhhh… ez kemeny volt…
No… örvendek, ha megihletett
A te szavaiddal élve, mi bohóckodunk és nem vállalkozunk…
Egyébként én egyetlen dolgot gyakoroltok egy napig az új munkatársakkal. A csomagolást. De semmi többet… és csak egyszer
Ez már több mint semmi
Ha azt látod, hogy lehetne jobban, gyorsabban csomagolni, akkor gyakoroltasd gyakrabban, ne csak egyszer.
Majd keress egy másik területet is, amit lehet csiszolni. Majd egy másikat, majd egy másikat…
Egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy: “Húha… itt mindenki hozzáértően végzi a dolgát”
Nem olyan rossz érzés ez… 
hm..igen..gondolom az is szamit azert, hogy mikor kerdezed meg, hogy mit szeretne inni… meg ugye jo lenne ha olyan fizetest tudnal biztositani a munkatarsnak, hogy o sajat maga kezdjen gyakorolni…mert bizony nem mindig elegendo a szakertelem… nagyon jo..gyakorolni…uhum.
a “bohockodas” is megy…egy darabig…koszonjuk a bejegyzest.
Soha nem lesz annyi pénz, amely hatására a munkatárs önmagától gyakorolni fog. Ha gyakorol, akkor nem a pénz miatt teszi…
Mi kell tudjunk segíteni neki, hogy a gyakorlás eredményeként sikerélménye legyen.
Lassú folyamat, de “megéri” …
Csak ehhez észre kell vennünk a jót is és értékelnünk kell a jót is.
Végül is , a “hajós”-kedvesség egy mesterséges dolog. Én viszont jobban örvendek Zsuzsinak, ha ritkán betévedek a kávéházba, és tudja, hogy mit fogok rendelni. De tudja a fene… ha én lennék a kliens, meddig birnám azt a mű magatartást. Három napig biztosan a májam 10 kilót hizna, de aztán kezdene hiányozni a néhai : she vréj mőj. Arra akarok kilyukadni, hogy errefele volna-e igény ilyen kiszolgálásra? Ne mondjak mást, csak most vegyük az “új” munkatársak alkalmazását. Hányan veszük figyelembe, hogy szabvány életrajzal, szándéklevéllel jelenjen meg a jelentkező ? Gyakorlatban mi történik ? Ha tetszik a pofája felveszük. Ha a kucsaft réteg nincs azon a szinten, hogy ezt a “figyelmet” nyújtsuk neki, akkor még nem érdemes alkalmazni. Jules Vernét is megmosolyogták anno … és most hol tart a technika…
A jó értékesítő és az übermagakirály értékesítő között tudod mi a különbség?
Az utóbbi őszintén mosolyog és őszintén érdeklődik.
A mesterséges magatartást én is hamar kiszúrom.
)
“Szegényes” a magyar nyelv és talán nem sikerült elég jól megfogalmaznom, de ehelyett nem hiányzott volna a “she vrej möj”
Az, hogy tudja, mit szeretnék egy másik erény. Itt a profizmus magas fokáról van szó, amely gyakorolható.
A kuncsaft igényessége kapcsán igazad lehet…
De mi van akkor, ha valami teljesen meghökkentően újat és jót mutatsz az ügyfeleknek? Valami olyat, amivel az életben nem találkozott? Valami, amire nem vágyik, mert azt sem tudja, hogy van?
Azt hiszem ebben az esetben úgy beleégsz a koponyájába, hogy ki se lehet majd verni a nevedet onnan
Szerintem nagyon is szükség van erre a kedvességre az ügyfelekkel szemben. Persze másként kell beszélnie egy pincérnek és másként egy szakinak; de a segítőkészség és a szolgálatkészség jár az ügyfélnek, persze ha meg is akarod tartani mint ügyfelet. Én nem gyakoroltatok senkivel mert egyedül tartom a kapcsolatot az ügyfeleimmel, de ezentúl még jobban odafigyelek hogyan kényeztessem még jobban őket. Köszi Levente
Talán ez most furcsán fog hangzani…
Azt mondod, hogy most te tartod a kapcsolatot és nincs akit gyakoroltatni… És te?
Minden esély megvan rá, hogy a te piacágadon is vannak ilyen, vagy ehhez hasonló kifogások: “Drága!”, “Kell, de nem most!”, “A konkurencia…”
Valószínű, hogy egy egy ilyen kifogást kezeltél már sikeresen.
Írd le, hogy mit mondtál, aminek hatása volt és amitől sikeres lettél.
Állj a tükör elé és annak a kifogásnak, azt a fajta kezelését gyakorold be, amíg teljesen kényelmes és automatikus nem lesz.
Mennyit gyakoroltad a vezetést, mire kényelmessé vállt?
Egy gerely dobó ugyanazokat a lépéseket, ugyanazokat a mozdulatokat mennyit gyakorolja?
És 4 évente egyszer van igazi tét, az Olimpián
a tenger es a hajo nagy tavolsagra van tollunk de az itteni emberek felkeszitese az iskolakban es a tovabbi viselkedesuk tobb ezer evekkel van elmaradva.
Jo en csak tanulok ezekbol es biztos vagyok benne hogy majd minden itt elolvasott szo es mondat tobb vasarlot tud
Ha le van maradva, akkor ügyfél, meg munkatárs oktatással, fejleszd te!
Akitől valós segítséget kapok, azt szeretem. Aki fejleszt engem, azt szeretem. Aminek van gyakorlati haszna, azt szeretem.
Szerintem az épelméjű ember így gondolkodik.
Tudatos és folyamatos melóval, ha fejleszted, építed a munkatársadat, az ügyfeledet, akkor meglesz a gyümölcs
Sikerült átadnod azt amit a pincérek sugároztak. Fantasztikus profizmus! Nagyon jó példa, köszönjük.
Szívesen, köszönöm
Használd is!
Gyakorlat teszi az embert mesterre! Jo ezt a szemunk elott lebegtetni es koszi hogy ezt ujra eszunkbe jutattad. Igy van ez az iskolaban is, s az eletunk egy iskola ~az elet iskolaja~. Az ember csak azt tudja jol, amit alaposan begyakorol. Felteszek egy kerdest: tudni akar valamit az ember, vagy pedig JOL TUDNI? Ki mennyire maximalista valamiben? egyebkent ez egy olyan gondolat volt, ami ujra lenduletbe hozott. Koszi szepen! Jo helyen, jo idoben!
“Felteszek egy kerdest: tudni akar valamit az ember, vagy pedig JOL TUDNI?” – Szerintem tudni kell sok mindent … de egy dologban kell “pengének” lenni. A maximalistákkal pedig csak egy próblémám van : túl szüklátókörüek, és a bumeráng hamarább csattan rajtuk
Örvendek, ha segített
A “Tudni valamit és Jól tudni valamit” mellé én egy új gondolatot is betennék:
Valamit olyan jól tudni, hogy az az adat, az a mozdulat TELJESEN a tieddé válik, a lényedé válik
A vezetés a legjobb példa…
Előbb kezdet tudni, hogy tudsz vezetni.
Majd kezded érezni, hogy most már jól vezetsz.
Majd egy idő után annyira kemény vagy ebben a témakörben, hogy egyszerűen csak csinálod és kész. Nos ez utóbbi esetben, azt sem tudod, hogy tudod. Egyszerűen csak csinálod… na szerintem ez a Profizmus
Mit ne mondjak az üzletelés az élet része,ezt nem lehet külön választani mert, hogy nem megy a biznisz! Nézzünk már egy kicsit magunkba a hiba mindig a tükörben található! Ki tudja elmondani magáról,hogy sikeres? Mi a siker? Mi a pénz? Mi is fontos számunkra az hogy pénzünk legyen, az hogy sikeresek legyünk vagy az, hogy észrevegyük a tükör mondandóját…
A válaszom a “pincérre” igen egyetértek a gyakorlással és ez legyen az a fajta gyakorlás, hogy igen minél többször nézzünk a tükörbe és úgy nézzünk ahogyan az van a siker pedig akkor következik be amikor látni is fogjuk amit a tükör mutat.
Szívemből szóltál
A legtöbb ügyfelemmel előbb vagy utóbb eljutunk valahogy oda, hogy “A fejétől bűzlik a hal!”
Egyébként, igen… a tükörbe nézést is lehet gyakorolni. Igen jó példa!
Köszönöm