79. Ne azt mondd amit…
Úton voltam… ezért nem volt mostanában blogbejegyzés.
“Úton levés” közben is gondoltam rád és találtam két jó példát, amit lekoppinthatsz.
I. Van ez az első ház program… Tudod első lakásvásárlás esetén bizonyos feltételek között besegít az állam a vásárlónak. Durván fogalmazva, így próbálnak segíteni a döglődő ingatlanpiacnak, bizonyos szempontból a sok mindent befolyásoló építőiparnak… (Nem, nem a friss házasoknak akarnak segíteni… ez nem az az ország…)
Szóval egy bank ajánlatáról van szó, amelynek az a lényege, hogy ha tőle veszed fel a hitelt, akkor megnyerheted a felújításhoz, berendezéshez szükséges összeget.
Tehát:
- nem a hitelt kommunikálja, hanem a Nyeremény lehetőségét;
- csak ezzel eléri, hogy más legyen az üzenete, a konkurenciához képest;
- sokkal vonzóbb, megjegyezhetőbb ez az üzenet, pedig maga a termék ugyanaz;
II. A második példám szintén banki példa.
A lényege: Ha xy időszakban teszel pénzt a gyereked számlájára, akkor egy nyereményjátékban veszel részt és megtriplázhatják a számlára rátett összeget.
Tehát:
- Azt is kommunikálhatná, hogy: “Kapsz kamatot nálunk!” De minden bank erről szól.
- A megtriplázási lehetőséggel, a gyerek gondolattal, sokkal megjegyezhetőbb ez az üzenet és értelem szerűen a bank is.
Tanulság:
1. Ha van pénzed, akkor nyiss bankot… (Vagy sok pénzt fogsz keresni, vagy rengeteget 
)
2. Ha a terméked, szolgáltatásod igen-igen hasonló a piacágadon, akkor valami körítést tegyél oda és ezt kommunikáld.
Lehet ez egy sorsolás, egy nyereményjáték, egy plusz termék, kiegészítő szolgáltatás stb.
Így:
- rögtön megkülönböztethető vagy;
- a plusz függvényében egy bizonyos kör fejébe beleég a neved, a terméked;
- a konkurencia rágja a körmét, mert nem ő találta ki!
Nehéz? Túl komplikált? Érdekel a véleményed!
Köszi, ez tanulságos.
Szívesen… a te piacágadon ez különösen használható
Jó a “körömrágós” érv.
Valami hasonlón gondolkodtam én is. Majd küldök mailt róla, mert érdekelne a véleményed…
Van aki a “körömrágatásra” teszi fel az életét
Ok… várom.
Hogy valóban haladj is: ha 3 napon belül elküldöd, akkor ingyen segítek. Ha nem, akkor 98 Eurós órabérért segítek
Így nem halogadsz annyit!
Nem nehéz és nem is komplikált.
Az a baj, hogy ezeket a reklámokat mi is halljuk, de soha eszembe nem jutna, hogy az egész mögött mi van valójában.
A te piacágad kapcsán biztosan vannak olyan dolgok, amit én az életben nem vennék észre. (és fogalmam sincs, hogy mivel foglalkozol)
Ez a szakmai ártalom
Mondjuk ez igaz.
Né, visszatért Levente. Már kezdtem hiányolni, hogy nem kapok levelet Tőled
Én minden nap elmegyek egy ilyen gyerekes banki reklám mellett, de soha nem jutott el a tudatomig, hogy elgondolkodjam, mi van az üzenet mögött. Sajnos.
De azért jó, hogy néha felhivod a figyelmünket: halló, igy is lehet…
Nem is mentem el
Csak közbe-közbe nehéz jól összeollózni a programot, hogy erre is elég idő jusson…
Azon gondolkodom, hogy telefonra felmondom és bár gyenge lesz a minőség, de lesz hangos bejegyzés…
Igen… gyakran az orrunk előtt vannak az egyszerű mechanizmusok, csak annyira elvagyunk a napi teendőkkel, hogy nem sikeredik a saját életünkre rászabni
Aszta… Ez igen.
Mit mondjak? Ha ezektől a banki reklámoktól kell eltanuljuk a “tudni hogyan”-t, alábbvalók leszünk az ószeres cigánynál, aki ezennel megnőtt a szemem előtt, mert ő elad egy gatyát, de a bank mit ad el? Elveszi a pénzemet háromszor. Ez aztán a marketing. Eladni bármiáron. Értem én, de embernek megmaradni nem kell bármiáron? Vagy ez már nem téma?
Tanulni lehet a bankoktól, a prostiktól és a drogkereskedőktől is… ez nem azt jelenti, hogy jó a “termékük”.
És azt sem jelenteni, hogy igénybe kell venni a “szolgáltatásaikat”
Osztozom Attila véleményével…
Nem kel mindenre rácsodálkozni….
Hosszútavra (is) kell gondolkozni…
Az ügyfeleket nem kell hülyének nézni…
A mézzesmadzag végén ott kell legyen egy jó adag -lépesméz-.
…viszont érdemes nyitott szemmel járni a világban, és azt nézni, mi hogyan működik. Tudni, hogy milyen világban élünk. Ami messze nem egyenlő az azonosulással. Változtatni viszont egyszerre csak kicsiket lehet – a világon is, magunkon, és az a gyanúm, h az ügyfeleken is.
Ma már nem elég a lépes méz. Be kell csomagolni, hogy ne tudjon kifolyni, haza kell vinni, ha megmarad, akkor vissza kell vásárolni stb
Az ügyfeleket egyáltalán nem lehet hülyének nézni… azaz lehet, de csak egyszer. Majd cégfelszámolás…
Olvasva a hozzászólásokat és nézve a mi mindennapi reklámdöpingjeinket, két kérdés fogalmazodik meg bennem :
1. miért nem látok olyan reklámszöveget amely nem arra alapoz, hogy engem finoman átverjen (lásd mosópor reklámok, vagy ha MOST emlitve van a banki reklámokat)
2. Miért hajlunk arra, hogy átverjük a kliens szép és mázos szavakkal, de ugyanakkor , és ezt tartom szomorúnak, hogy mi is a kezünket tartsuk : verjetek már át !!! Itt arra utalok,hogy sok helyt látom , minusz 50% kedvezmény. Miért nem irják ki, hogy +20% minőség ?
Nos, én igazán szubjektíven tudok csupán hozzászólni.
Hogy is van a mondás az eszközzel meg a céllal?)
Menet közben persze hibázhat az ember – ilyen esetekre van a „bocsi-kupon.” 
1. A reklám sztem akkor átverés-ízű, ha igazán az sem hisz benne, aki relámoz. Ui. a reklám nem a „teljes igazság” – viszont nekem, mint vásárlónak, fontos, hogy a „lényeghez” (az én valódi megoldandó problémámhoz) szóljon. Ha nem arról szól, akkor továbállok. A probléma akkor van, ha viszont az én fájó gondomra ígér gyógyírt, mégis azt érzem, hogy hamis a hangja. Ahhoz persze nekem is tudnom kell pontosan, mit akarok, hogy a „lényeget” tekintve ne verhessenek át. Apróbb „trükkök” beleférnek a képbe, főleg, ha én is ezekhez folyamodom. (Amúgy, a „teljes valóságot” egyből sokszor nem is lehet megmutatni, a tanár sem teszi az iskolában.
Az igazán tudatos vásárló nem tőlem fog vásárolni, ha be akarom csapni (más kérdés, h becsületesnek/jószándékúnak lenni nem elég, a ravaszság rövidebb távon, minden jel szerint, fontosabb – szal ugyan előbb-utóbb elválik a sz… a májtól, de az életet addig is „túl kell élni”). Másfelől: ki legyen igazán tudatos, ki vegye észre, hogy manipulálják (akarják), és hogy amögött mi van valójában (megéri-e „lépre menni”), ha nem az, aki maga is a „befolyásolási technikákat” próbálgatja?
2. A „lépremenés” kapcsán van pár fontos tényező: az erőviszonyok és az átláthatóság.
Régen volt annak egy határa, hogy mi az, ameddig „megéri” eladni/vásárolni – elcserélni másra abból, amink van.
Amikor cserekereskedelem folyt, mindez tiszta volt: amire nekem és családomnak szüksége van, azt megtartom, a többit eladom. Hogy mennyiért, az alku dolga volt. Ha az alku megköttetett, mindkét fél eljutott egy „megelégedettségi” állapotba. Köztes láncszemek, amelyek esetleg azt közvetítették volna (meggyőzően), hogy „ez a helyzet, nem lehet rajta változtatni”, nem voltak.
Most mindenki pénzben „gondolkodik és érez”, aminek az a hátránya, hogy a pénzből – tudjuk, bizonyos „befolyásolási technikák” miatt (amiket azért nem épp KKV-szinten alkalmaznak) – soha nincs elég. Vagyis: itt nem az az általános, h a pénzem bizonyos részét „megéri” elkölteni, a többit félretenni stb., mert nálunk a fogyasztó mindig „éhes”. Ez sztem (a legtöbbeknél, legalábbis a világ eme részén) egy pszichikai dolog: a fogyasztó sohasem köt „jó alkut”, egyáltalán, nem is alkudozhat – valójában saját magával nem tud megalkudni, mert soha sincs „azsúrban” a referenciapontjaival. Ráadásul, ha egyszer valamit megvásárolt, ott a kapcsolat lezárul, nincs olyan, hogy most tavasz van, megértem, h száraz a murok, csak levest lehet belőle főzni, de legközelebb majd hozzon frisset, mert a gyereknek főzeléket akarok adni… – mint fogyasztónak, a kontroll érzetét nem az adja meg, hogy valamelyest diktálhatunk, irányíthatunk, hathatunk, alakíthatunk (inkább az, hogy esetleg „válogathatunk”, mint aki ezt „pirospontjaival” kiérdemelte). Ezért is jók a hűség-jutalmazások, a szemtől szembeni kapcsolatok, a visszajelzés-lehetőségek – kicsit növelik a fogyasztó „mozgásterét” (vagy legalábbis annak illúzióját, ez is szubjektív).
A termelő (kistermelő) is kiszolgáltatott, ő sincs „alkuhelyzetben” – hiszen az igazi fogyasztóival nem is találkozik, pláne nem befolyásolhatja (habár sztem még mindig ő a legkevésbé kiszolgáltatott, mert legalább szükségletei egyrészét, elvileg, képes lefedni, s ha olyat gyárt, amit ő is szívesen fogyaszt, az csak erősíti az önbizalmát, a társadalmi fontosság érzetét – nemcsak a mg-i termelőre gondolok; az, hogy „egyszerűen” ellátom a családot, már régesrég nem elég, kitárult a világ körülöttünk, gyarapodtak a referenciapontok).
A kereskedőnél (kiskereskedő) igazán nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy a tárolási kapacitásból mennyit adjon el – a piac pedig folyton „rángatja”, hiszen az már nem egyén, hanem tömeg, aminek ereje van (más kérdés, h nem tud róla – azért tettem a lépremenést idézőjelbe, mert sokszor a piac is egy „trójai faló”). Végülis, a kereskedő is fogyasztó (aki szavaz a pénzével) – tudatosodás szempontjából viszont jobb helyzetben (ahogy azt a bejegyzésed is példázza).
Tehát ezek a kategóriák potenciálisan mindig frusztráltak – gondolom én. És mindig versenyben, pont azokkal, akikkel valamelyes összefogásban ténylegesen erőt tudnának gyakorolni.
Aki leginkább úgy érezheti, hogy „ki tud egyezni a világgal”, az, aki a „kezében tart” lehetőleg minden említett dimenziót. Aki átlátja a helyzetet anélkül, h a falnak akarna menni tőle – aki úgy érezheti, hatással lehet arra, ami történik, kielégítheti szükségleteit, képességei és lehetőségei függvényében, a reszkírt minimálisra szorítva.
Ehhez a „biztonsághoz” viszont az egyik út az oszd meg, és uralkodj…
Másfelől: amikor az ember tartósan nem kapja meg azt, amit szeretne, és az az érzése, hogy nem is lehet hatással arra, ami történik körülötte/vele, néha tényleg kiegyezik azzal, amiről esetleg tudva tudja, hogy csupán illúzió… Nem mindegy, mennyire vagyunk őszinték magunkkal – mint ahogy az sem, mennyire vállalhatjuk „kifele” magunkat.
Az sztem még a jobbik eset, mikor vki folyton „zsonglőrködik”, alkudozik – aki ezt teszi, az nem adta fel.
@ Zsuzsa
A gyanúdat megerősítem, aláhúzom és az elkövetkezendő időszak egyik legnagyobb feladatának tartom…
Röviden összefoglalva,a vásárlási döntéseink : érzelmi vagy racionális döntések ?
Rövid, de igen jó kérdés.
Íme a válasz:
Szeretnénk azt hinni, hogy racionális döntések, de nem azok… : )
A Levente bejegyzesehez:
Felismerem az intezmenyt es elismerem hogy a reklamja olyan mint a halasz horga, hogy ha egyszer raakadtal akkor mas tortenik veled nem az mit hittel.
Az en teruletem az a nehez (szamomra), hogy ezeket a \"csalikat\" kitalajam. Es onnan kezdve \"kampanyt\" epitsek rajuk.
Hogy P. Lacinak valaszoljak:
En szerintem az erzelmi dontesek vannak tobbsegben! Mert az ember azert vasarol (annyit), mert el akar erni egy bizonyos imidzset, nem feltetlenul azert mert pontosan arra a darabra lenne szuksege.
A szathmari csabanak adott válaszom talán neked is segíthet. : )
A klienset nem szbadf sem finoman, sem sehogy átverni. Még abból is nay galiba lesz legtöbbször, ha minden információt nem adtál át rendesen neki a termékkel, szolgáltatással kapcsolatban.
Én egyáltalán nem akarom a bankokat védeni, hiszen ők szépen el tudják hallgatni az apróbetűs részeket, de azért úgy gondolom, tőlük is lehet tanulni. Egy ötéves gyereknek is vannak olyan ötletei, amit, ha észreveszed, alkalmazhatsz és lehet egy multinak is. Egyik sem hasonlítható egy kisvállalkozással, de ezért kell nyitottnak lenni. Tudom, ez nehéz. A mindennapi rohanás és az effektív munkára fókuszálás mellett ez nehezen müködik. De ezért van Levente, hogy néha kinyissa a szemünket
Minden gondolatoddal egyetértek… kivéve azt, hogy ez nehéz
Nem nehéz, csak szépen lassan kicsit módosítanunk kell a fókuszunkat… egy csomó egyszerű válasz ott hever az utcán : )
kedves Levente,en ha azt mondom neked,hogy nyerhetsz nalam egy fiokot,nalam fogod csinaltatni a konyhabutorod? ugye nem,hat akkor mibol gondolod ,hogy mas bedol egy ilyen aljas csalinak amit sok fuhoz fahoz kapkodo gazember be akar etetni velunk,ez mar ketezereves trukk,en ha nem harapok ra az effelere akkor nem varhatom ,hogy mas raharapjon,probaljon meg mindenki minoseget eladni es nem reggelre meggazdagodni, es akkor meg reklamra sem lesz szukseg,en megtapasztaltam
Teljesen egyetértek… ha nem reggelre akarsz meggazdagodni, akkor máris más szemmel nézed a világot, máris valahogy jobban azt tudod adni, amire az ügyfélnek valóban szüksége van…
Egyébként, azt hiszem, hogy nem sikerült pontosan átadjam a gondolatot…
Nem arra gondoltam, hogy pl. a konyhabútorod mellé adj ingyen fiókot…
Arra gondoltam, hogy azok között, akik tőled vesznek konyhabútort kisorsolsz egy pl. 500 lejes vásárlási utalványt, amelyet konyhai felszerelésre tudnak elkölteni valahol…
Az utalványt pedig:
1. Beszerzési áron te kifizeted, vagy
2. Lebarterezed,
vagy
3. Keresztmarketing partnerséggel elintézed.
Így nem azt kell kommunikálod, hogy “vegyél nálam konyhabútort”, hanem “Megnyerheted a konyhád berendezéséhez szükséges lové egy részét…”
Nos egy ilyen ajánlat esetén, ha 3 hasonló cég között kellene válasszak, akkor asszem világos: Inkább veled szerződnék.
sajnos nalam nem lehet nyerni,csak jol jarni,mert en jo minosegu arut adok olyan aron amit en is elfogadnek,azzal,hogy valakinek azt mondom ,hogy megnyerheted de megsem nyerted meg,annal pocsekabb dolog nincs,en alacsony arakkal dolgozom igy mindenki jol jar ,nem csak jol jarhat ha kedvez a regen ahitott nagy szerencse ami szokas szerin epp most nem jott el
Az a gond, hogy rajtad kívül talán máshol is jól lehet járni. Talán rajtad kívül, más is jót ad és ha nem tévedek, akkor talán más is alacsony árakkal dolgozik.
Ha ez így van, akkor kell még valami plusz, hogy megkülönböztethető legyél.
Az alap kérdés amit fel kell tenni:
“Miért kellene pont engem válasszanak az ügyfelek?”
Az, hogy jó a termék, rossz válasz, mert erről általában csak utólag tud meggyőződni az ügyfél… : )
de elmondja funek fanak ,az az igazi reklam amit olyantol hallasz aki elegedett,en dicserhetem magam reggeltol estig s igerhetek barmit azt meg nem biztos hogy elhiszed, a masik meg az ,hogy masnak is meg kell elni nemcsak nekem
Ezzel nem lehet vitába szállni. Ez így van… az a legjobb, ha a régi ügyfél hozza az újakat.
Ha gyártó vagy akkor ezt sok helyen befolyásolhatod, de ha csak kereskedő, akkor nehezebb a dolgod…
Egyetértek vele, hogy más is meg kell éljen… más is így gondolkodik?
Vannak piacágak, ahol nem. Talán kivételes helyzetben vagy… : )