64. Negatív idő, negatív pénz
Nem … nem ment el az eszem 
Van olyan, hogy negatív idő és van olyan is, hogy negatív pénz. Sőőőt van olyan, hogy negatív marketing. (És most nem a konkurencia pocskondiázására gondolok … )
I.
Pl: Árajánlatot ígértél egy potenciális ügyfélnek és amikor végre odajutsz, hogy elkészítsd, nem találod azt a dokumentumot, amelyre leírtad az árajánlat tárgyának a paramétereit.
Amíg keresgélsz:
1. Semmi produktivitása nincs a kereséssel eltöltött időnek
2. Ha valami értelmes dologgal töltenéd azt az időt, akkor haladnál előre
Tehát pillanatnyilag sem vagy termelékeny,
ráadásként a jövődből is ellopsz.
II.
Hogy néz ki a Negatív pénz?
Pl. befektetsz egy reklámkampányba (autóba, munkatársba, gépsorba… bármibe) ami nem hoz eleget. Így a befektetett pénz:
1. Nem hoz eleget
2. Ha szakszerűen költötted volna el, akkor szépen termelne
Itt mi történt? Nem elég, hogy a pénz fölöslegesen kiment az ablakon, de az illető befektetést még egyszer meg kell csinálni.
Hogy még izgalmasabb legyen, van negatív marketing is és most nem a konkurencia mocskolására gondolok (az hosszú távon soha nem kifizetődő)
III.
A negatív marketing, amikor pl. azt kommunikálod, hogy: “Gyere vegyél téglát!”. Mondjuk ez az üzenet elért 1 000 vásárlót, ebből 100 potenciális vásárló, 10 most vásárolna. Mivel nem mondtad meg, hogy azt a fránya téglát miért nálad kellene megvenni, a 10 potenciális vásárlóból 7 megveszi nálad, 3 pedig a konkurenciánál.
Így:
1. A marketingre szánt idő, pénz egy része kidobott pénz az ablakon
2. Gazdagítottad a konkurenciát
A Marketinggel kapcsolatos tevékenységek környékén az összes hibát el lehet követni.
Negatív idő,
negatív pénz,
negatív marketing…
… mindenhol dupla veszteség.
Neked miből van túl sok? Idő, pénz vagy ügyfelek? Igaz rád ez a bejegyzés? És mit teszel ellene?
Hmmm… elgondolkodtato bejegyzes…
Ennek szívből örülök
Nekem egyikbol sincs tul sok.Es szerintem senkisem mondhatja el magarol ugyanezt,es ha igen akkor neki nem kell Marketing.A jelen mutatok szerint iden semmibol sem lesz tul sok,beosszuk azt ami van es okosan gazdalkodunk.Kevesebb keszlet, nagyobb termek forgasi sebessek levente Marketingjevel fuszerezve.Ez a hozza-allasom az idenre nezve.
Amit teszek: Igyekszem fejlődni, tanulni hogy a lehető legkevesebb legyen az üresjárat. Amit kellene tegyek: alkalmazzam amit tudok és ne ragadjak le részleteknél.
No … hát akkor tedd azt. S szólj, ha elakadtál
Kibicelobol,aki mindig es mindent tud,segiteni a mindennapi gyakorlatban viszont nem. Probalom oket kiszurni es “semlegesiteni”.Kalman
Ezelőtt húsz évvel csak olyan problémák voltak, hogy lehetett ezermester lenni. Mára ez elmúlt …
Teljesen igazad van, ha le akarod koptatni magadról azokat az embereket, akik mindent tudnak … olyan nincs
Én is, mint a gazdag ífjú: minden törvényt betartottam, mégsem vagyok tökéletes. Sok munkám van Hála Istennek, ennek az a nyitja, hogy olcsóbban, jobban dolgozunk. De ahhoz, hogy az államnak is megadjuk ami az ővé, a manoperánkat 100%-al kéne növelnünk, ami azt jelenti, hogy egy fia rendelésünk sem lesz. Akármilyen marketing fegyvert vetsz be, mert minden árfüggő és csak akkor rendelnek bútort, ha olcsóbb vagyok, mint a Multi. Most hogy ezt ki és milyen módszerrel tuningolná a legalitásig? Én alkalmazom azt az embert, aki jön és átadja nekünk azt a munkát, amivel az államhoz is mehetünk. Mi megcsináljuk.
Erre azt hiszem, hogy Leventének harapós válasza lesz. Ha ugyanazt csinálod, mint a többiek, ugyanolyan a szakmai elismertséged, ugyanazokból az anyagokból dolgozol, akkor egy különbséget tud látni a piac és az az ár. És ha jól értem, akkor te pontosan ezt a különbséget láttatod.
Nem leszek harapós
Teljesen igazad van Attila… minden árfüggő. De ez nem azt jelenti, hogy az emberek mindenből a legolcsóbbat akarják.
A rendelkezésükre álló pénzért cserébe a legjobbat akarják. Te is, én is.
Ha olyan piacon dolgozol, amelyen jelen van a Multi, akkor rightig, hogy még olcsóbb kell legyél…
Talán nem a megfelelő piacon vagy?
Hála Istennek sok munkád van. Ennek szívből örülök, de ne felejtsük el, hogy el lehet készíteni és eladni 10 terméket darabján 1 lejes nyereséggel és 1 terméket, 10 lejes nyereséggel.
A 111 napos programban van egy olyan érsz, amely arról szól, hogy ne menj szembe a tankkal, ha csak egy nyílpuskád van.
Ha nem “fehéren” dolgozol, akkor öntudatlanul, fékezed magad… Minél több terméked adsz el feketén, annál több esély van rá, hogy beköpjenek. Minél több munkatársat dolgoztatsz feketén, annál több esély van rá, hogy beköpjenek. És a munkatársakon a kontroll sem olyan, amilyen kellene legyen, ha nem teljesen tiszták a viszonyok. Így nincs megfelelő termelékenység…
Na, ez jó kérdés, kinek mi az erőssége. Kicsit „szégyenlősek” vagyunk, úgy látom…
(Hm, ennyire az volna a „normális”, hogy „nem mennek a dolgok”? Asszem, itt pont arról volna szó, hogy dicsekedni márpedig erény… 
)
Úgy látszik, a Levente mini-felmérésének elsősorban nem az lesz az eredménye, hogy kiderül, ki mitől a legjobb ebben a körben, ahol többé-kevéssbé mindannyian forgunk, hanem, hogy kinek van a legtöbb bátorsága a maga erősségeit vállalni
Egyébként az erdélyi vállalkozóknak marketing szempontból ez az egyik rákfenéjük. Sikeresen belénk nevelték, hogy az “Öndicséret gyalázat”.
Ez igaz volt, (lassan) évtizedekkel ezelőtt.
Nemhogy magunkat ne tudjuk eléggé értékelni, de a termékünk, szolgáltatásunk kapcsán is szégyellősek vagyunk.
Lehet, hogy aranyos dolog szégyellősnek, szerénynek lenni, de a XXI-ik században, ez az elmúlás irányába visz.
Amúgy, az önbizalomhiánnyal az a gond, hogy szoros kapcsolatban van a bizalomhiánnyal. Ha nem merem vállalni azt, ami vagyok, előbb-utóbb a megerősítés is elmarad, hogy jó/kevésbé jó, hogy az vagyok, ami, azt teszem, amit teszek.
És ha elmarad a feedback, akkor már nem is leszek biztos benne, hogy ki is vagyok én tulajdonképp… Lehet, hogy itt a bibi? (Asszem, lesz itt munka 2010-ben… 
Szal, tűnödöm.)
Egyébként… Lakóközösségek adminisztrátorainak gyűlésén voltam (igen, a választás előttin… belecsöppentem, na). Az asztaltársaság vszínűleg elsőre nem sejtette, hogy kisebbségi vagyok (vagy éppenséggel igen?…), s adott pillanatban kb. ilyen értelmű kijelentést tett valaki: legyünk őszinték, milyen jogon követel HarKov autonómiát, mikor nem ad semmit ennek az országnak?
No, nem politizálni akarok, és nem is azzal a felfogással vitatkozni, miszerint nem a szabadság/önrendelkezés a lét alapértelmezett formája, hanem a függés, s hogy azt valahogy, valamivel meg kell váltani (ami van, azzal sztem úgysem érdemes vitatkozni). Hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy népcsoportot/közösséget (s ezt szerintem kiterjeszthetjük az egész erdélyi magyarságra) a körülötte élők (így mondom, többesszámban…) úgy látnak, mint aki „nem ad semmit”. Szóval, vitatkozhatok én a kívülálló szemszögével – de úgy gondolom, az, ahogy engem látnak, nem egészen független tőlem… Továbbá: ha nem adok/kínálok (mások számára) semmit (értékest), aligha fogok eladni bármit is, kívülrekedek a körforgáson.
Tán nem „kötelező”, hogy így legyen.