62. Te mit vársz el az orvostól?
Te mit vársz el egy orvostól?
Van aki szerint: “Hát hogy meggyógyuljak!” Szerintem jobb lenne ezt elvárni: “Egészséges legyek!”
A Közép-Kelet Európai életfilozófia arról szól, hogy amíg fel tudok kelni az ágyból, addig doki nem kell. Azt gyakran elfelejtjük, hogy olcsóbb, gyorsabb és kényelmesebb egészségesnek maradni, mintsem valamilyen nyavalyát orvosokkal kigyógyíttatni.
Nos ugyanez a helyzet a cégvezetéssel és a tanácsadókkal. A legtöbb vállalkozás vezetője akkor kér külső segítséget, amikor az Önmagán való kísérletezés már kényelmetlen/költséges/idegesítő/fárasztó számára.
Nem elég, hogy egészségkultúránk nincs, vállalkozáskultúránk sincs ahonnan legyen. Túl fiatal még Románia gazdasága ebből a szempontból (is) …
Ez mind rendben van, de mit kellene elvárj egy tanácsadótól?
1. Megerősítést. Jók az elképzeléseid, de ha nem vagy biztos a dolgodban, nem indítod el a projektjeidet. Így működik az ember … Ha nincs elég pontos adat, hogy valamit megtegyen, akkor nem tesz semmit. Tévedek?
2. Figyelmeztetést. Kiválóak az elképzeléseid, de mivel csak a saját szemszögedből látod a dolgokat, nincs ahogy olyan akadályokat előre láss, amelyeket ő, kívülről lát. Egy elrontott reklámszövegnek mi lesz az eredménye? Pl. egy hónapig futtatod, költöttél rá, eltelt az idő és nincs elegendő eredmény … majd kezded elölről a kísérletezést. Egy hónapot elpazaroltál, pénzt nem kerestél, de legalább költöttél …
3. Új eszközöket. Frissített favágós példa. Ha a favágó el van foglalva a favágással, akkor nehezen veszi észre, hogy kicsorbult a szerszám. És lehet ha a köszörűkő mellett már az élezőgépet is feltalálták (nem beszélve a láncfűrészről)… csak hát nincs erre idő, mert kell dolgozni.
4. Garanciát. Miért kellene elhinni, hogy az az elképzelés, javaslat, amit a tanácsadó (vagy orvos) mond? Az orvosok nagy részének meg van előlegezve a bizalom, ugyanis a szakmának (még)jónak mondható a státusa. Talán hallottad: “Aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja”. Vagy a másik: “A tanácsadó elkéri az órádat, majd megmondja neked, hogy hány óra”. Éppen ezért, követelj garanciát ha tanácsadóval dolgozol!
5. Sokszoros megtérülést. Egy jó tanácsadó olyan mint a jó marketing. Igen jó befektetés. Csakhogy a kiváló befektetésnek, kiváló a hozama. Ha tanácsadóval dolgoztál, a közös munka után szánj majd rá időt és nézd meg: “Többszörösen megtérült vagy sem?” Ha nem, akkor kérd a garanciát …
6. Nyereséget. De nem csak megkeresett pénzben. Ha költöttél már úgy marketingre, munkatársara, gépre, hogy az elvárásaid alatt volt az ebből származó eredmény, akkor tudod, hogy miről beszélek. A legnagyobb veszteség a meg nem keresett pénz. Csak ennek soha nem érzik a súlyát mert nem tudják számszerűsíteni.
7. Időt. A legtöbb vállalkozóknak az idő a legdrágább. Kellene foglalkozni az ügyfelekkel, a beszerzéssel, a termeléssel, közben elrohanni a könyvelőhöz és az a munkatárs pont most kellett betegszabadságra menjen … Ha egy tanácsadó nem szerez több időt neked, akkor ott valami nincs rendben …
Egy tanács a tanácsadótól: “Ha lehet ne akkor menj dokihoz, ha már nagy a gond.”
És egy vicces dolog, amit nemrég egy tanácsadó ügyfelemnek mondták: “Előbb rendbe teszem a cégem és majd utána fordulok hozzád tanácsadásért!”
Ha betegséggyanús a helyzet, akkor menj orvoshoz! Költségesebb, időigényesebb, hosszabb a lábadozás, ha már nagy a baj.
Félrebeszélek?
Egyébként ezen a Linken találsz egy interjút, amit az Erdély FM munkatársának, Csirák Dalmának adtam. Az életemről, a marketingiskoláról kérdeztek … Talán mondtam hasznosítható dolgokat is, a “focipályákról” … (A 29-ik, 30-ik perctől …)
[wpaudio url="http://blog.marketingiskola.ro/mp3/cafeerdely-2010-01-07.mp3" text = "Vagy hallgasd meg online!" dl = "0"] … mi a véleményed?
Csütörtökön az egyik ismerősöm vitt el autóval valahova, és épp az Erdély Fm ment, amikor beültem. Olyan ismerős volt a hang (pont az interjút adták), csak nem jöttem rá, hogy honnan. Hamar leesett. Jó, hogy belinkelted az interjút, mert akkor csak egy részletet tudtam elkapni belőle.
Így van …csütörtökön adták. Asszem, hogy majd átkerül a “Ki ez és mit akar?” link alá
A felsorolasbol nekem ketto hianyzott. Az interju az tenyleg jo. Latszik, hogy szekely vagy!
Igy azert ma mar tobbet lehet latni beloled.
Hát igen … utólag visszahallgatva, le se tudnám tagadni, hogy székely vagyok
Levente, nekem ez a legfőbb segítség, amit tőled kapok. Én más párhuzammal élnék: autó szervizelés. Nem azért szoktunk mi találkozni, mert valamiben nagyon segítened kell, sürgősen ki kell javítani egy hibát, hanem egyszerűen karbantartás végett. Aki sokat autózik, az tudja, hogy ha rendszeresen karbantartod az autódat, akkor nem ér vele meglepetés. Számomra a legfőbb segítség az, hogy amikor találkozunk, vagy beszélünk telefonon, tükröt állítasz elém. Ezt ha folyamatosan jól csinálod, akkor rendben vagyunk. Persze csipegetem az ötleteket folyamatosan más anyagaidból is…
Igen jó hasonlat! Aki a nem megfelelő karbantartás miatt sokkal mélyebben zsebre kellett nyúljon, az tudja, hogy miről beszélsz.
Köszi … törekszem, hogy folyamatosan jól csináljam
Kedves Levesnte! Nagyon tetszik az intejú
Az, hogy szereted az embereket – érződik minden szavadon. “Udvarhelyi, székely, makacs” ebben nőttem fel – édesapám révén – nagyon hatékony. Köszönöm!
“Csak” kérdeztek … én meg “csak” válaszoltam
És én azt hittem, hogy zseni vagy! Az interjúd alapján, ha valóban csak heti 2 napot dolgozol és a többi olvasás, tanulás, akkor így könnyű! De mit csináljon, akinek ennyi ideje nincs?
No, ez a téma tetszik… hogyan legyünk „szakszerű betegek”, és egyáltalán: létezik olyan, hogy megelőzés? Jó volna a „gyermeket” eleve helyes életmódra nevelni – s főleg, hogy idővel az is változik, ami „helyes”, mert változik a világ s benne mi is. Dehát a megszokás, avagy a hagyomány nagy úr, „az apám is vert, mégis ember lett belőlem”… Hiába változik körülöttünk a világ s kéne hogy változzék a hozzá való viszonyulásunk módja, rendszerint olyankor fordulunk a „kenceficékhez”, vagy pláne „dokihoz”, amikor már kezdünk beleöregedni a bajokba, vagy éppenséggel a korai kimúlás veszélye fenyeget.
(persze, tapasztalat és friss információ nélkül delegálni, ha kell, ellenőrizni sem lehet, azt sem tudjuk, mit várhatunk el valójában a másiktól)… Közben pedig „saját utunkat” kell tovább építeni, úgy is mondhatnám: sokszor „előre kell menekülni”… vagy inkább: taposni az utat, előbb „körkörösen” (pláne, amíg lemaradásban vagyunk), oszt emelkedni is (itt rendesen bejön a tanácsadó). Aki az utat már végigjárta, az bennünket nagy valószínűséggel konkurenciának tekint (na, nem minden esetben, de ha belőlünk a lánc adott pontján, pl. mint en-detail forgalmazókból „túlkínálat” van, akkor nem biztos, hogy a nagybani forgalmazó/beszállítónk túl sokat fektet belénk, inkább rendesen megversenyeztet a többi „kicsivel”… megteheti, hogy nekem delegálja a reszkírt s a felzárkózás munkáját). A konkurencia pedig nem fog szőnyeget teríteni a lábunk elé, hogy simán végigsétáljunk rajt… ő is ember, a saját biztonságával, helyével van elfoglalva, s mindaddig, amíg konkurenciának tekint, nem fog velünk össze, esetleg inkább félreállít. A kkv-menedzsereknek viszont sokszor még a saját alkalmazottaik is konkurenciának számítanak, amit aztán a cég végképp nem tud elviselni… erre mondják azt, hogy „úgy versenyezz, hogy ne versenyezz” – vagyis találd meg azt a helyet, ami (ideig-óráig) a tied, és csak a tied (egyénileg is, cégileg is).
). Minden „változást” figyelni kell, tudatosítani a lehetséges következményeit, mérni a súlyát, és ha kiderül, hogy fontos, be kell kalkulálni a magunk tevékenységébe. Ez pedig állandó muka – és nem egyemberes. Ideig-óráig a tanácsadó ezt, valamilyen szinten, elvégzi helyettünk – egy idő után viszont már arra is szükség van, hogy bennünket is „megtanítson halat fogni” – hiszen minden vállalkozásnak más a (mikro)környezete. Tanítson minket plusz partnereinket, esetleg munkatársainkat – a „széleskörűség” és az „objektivitás” érdekében. (A makro-jelenségeket úgyis mások tanulmányozzák, itt már a mi dolgunk az, hogy a megfelelő közlési csatornákat válasszuk ki, illetve támogassuk, éltessük – na igen, a tanácsadónak ebben is nagy szerepe van 
).
– ami szerintem eleve fogyasztónevelés-értékű), s hogy ki mit próbált ki, mi hogyan működik. Akár amolyan „beteg vagyok, de kezeltetem magam” jelszóval.
Szóval: azt szokták mondani, hogy a világ „folytonosan változik”. Lehet, hogy így van-e, de az is lehet, hogy csak mi képzeljük így, minthogy sokcsomó információ, illetve egy egészen új kultúra mostanság „tört be feltartóztathatatlanul” hozzánk, ahogy te sugallod, Levente: ez az ország „későn futott”… nem volt mód apránként, lépésben megtanulni együttélni a „folyton változó” körülményekkel.
A bizonytalanság „megosztott menedzseléséről” lévén szó, a felsorolás két pontján akadtam meg: 3. új eszközök vs „favágunk szüntelen, mert az az igazi munka”, és 7. mivel töltjük el az időt.
Tehát: azt hiszem, ezt a „favágást” helyre kéne tenni végre a gondolkodásunkban… Kell a mindennapos „edzés”, és a tapasztalatszerzés is, de azért egy menedzsernek (egyáltalán: egy értelmes embernek) nem az a dolga, hogy folyton folyvást kulizzon, ebből ki kell nőni. A „bizonytalanságmenedzsmenttel” függ össze: apránként át kell adni a jól ismert, bejáratott, és – valljuk be – biztonságérzetet adó feladatokat másoknak, esetleg pont olyanoknak, akik nálunk ezt jobban csinálják, cégen belül vagy kívül
Másfelől: azt is mondják, a túlzott operativitás megöli a stratégiát.
És itt elérkeztünk az idő kérdéséhez, vagyis inkább: a rálátáséhoz. Amikor már nem „körbeforgunk”, hanem kicsit távolabbról/magasabbról, s kicsit elfogulatlanabbul nézünk „gyermekünkre”. Amikor már nemcsak ruhaneműt, tanszert, élelmet veszünk neki, rohangálunk vele úszásra és zongoraórára (esetleg azért, mert a szomszéd is ezt csinálja a csemetéjével) – hanem immár azon gondolkodunk, mire is van igazán tehetsége ennek a gyermeknek, mire érdemes ösztönözni a „jövőre nézve”, s mik a gyengeségei, mi az, amit sürgősen kezelni kell, ha azt szeretnénk, hogy kinője, mert különben tartósan vissza fogja húzni… (Persze, tudom, kapcsolódik ez a 2-eshez is.) Ehhez viszont, egy vállalkozás szintjén, az kell, hogy tudjuk, gazdaságilag, társadalmilag milyen világban élünk (no, a gyereknevelésben is, gondoljunk csak arra, mikor a gyerekek útja egyengetéséért időnként összeül a nagycsaládi kupaktanács
Naszal, szerintem: kulizás helyett jó volna időnként arról beszélgetni, mi is zajlik köröttünk a világban, lehet-e, s ha igen, hogyan lehetne befolyásolni ezt a világot a magunk kis ajánlatával, bármilyen vállalkozói tevékenységünkkel (pláne összefogva, ahogy te mondanád, Levente: keresztmarketingben
Huhh … nem kímélsz!
Egyetértek, hogy a gondolkodásmódot kellene helyre tenni. Az az igazság, hogy Románia (nem csak gazdasági szempontból) olyan gyors változásokon megy keresztül, hogy ember legyen a talpán, aki képes ezt követni (és még nem is beszélünk arról, hogy megérteni)
A gondolkodásmód “helyretétele” az egyetlen dologról szól: mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Sok a változás, sok a lehetőség és kapkodunk. Van amikor előkönyvelünk, majd beszerzünk, a következő pillanatban meg beszerzők vagyunk … Cég szempontól kell egy alap tudás (ami az oktatási rendszerünk miatt meglehetősen hiányos) és plusz tudatosság egy bizonyos irányba. Ne akarjunk mindennel, mindenkivel dolgozni (a szó legtágabb értelmében).
És itt jön be a te gondolatod, a delegálásról. Delegálás alvállalkozónak, partnernek, munkatársnak, számítógépes szoftnak.
Aki inkább több, mint kevesebb sikerrel képes ezeket helyre tenni, az még kilát ebből az igen nagy zűrzavarból. Aki nem az bezárva, ködben érzi magát …
Hogy a világban mi folyik? Azt hiszem ez egy külön blogbejegyzést megérdemel majd
Köszönöm a tartalmas hozzászólásodat!
most bukkantam ra az inteju hanganyagara .gratulalok …