Hasznos linkek
Facebook
Bejegyzések
49. Agymosás
2009, október 21, szerda
Találtam egy érdekes cikket, az Index.hu -n.
Annak, aki hosszú távon el akar adni, szerintem érdekes lehet. Kicsit a sorok között kell olvasni, de szerintem neked menni fog.
Itt találod meg a cikket és feltétlenül nézd meg a szavazás eredményét is. Igen tanulságos.
Egyébként:
November 30 – án Marosvásárhelyen,
December 1-én Csíkszeredában szervezek egy – egy egynapos fejtágítót.
A címe az, hogy: “Dinamikus 2010!” A te jövő éved dinamikus lesz?
10 Hozzászólás. Szólj hozzá te is!
Szólj hozzá!
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
De még menyire,ésszerű és DINAMIKUS
másképp nincs tovább!!!
Mindenképpen mégdinamikusabb kell,hogy legyen mint a konkurenciáé és én biztos vagyok benne,hogy menni fog.Az agytágitora meg befizetek.
Szeretem, mert Dinamikusak a hozzászólások
Ha ugyanazt csinálod, ugyanúgy és a körülmények változtak, akkor miért kellene más legyen az eredmény? A következő blogbejegyzésem szerintem errúl fog szólni …
Namármost, amit én értettem: egyrészt, a pénz a fogyasztóktól/vásárlóktól a reklámozó cégek felé áramlik, a reklámozóktól a tévécsatornákhoz, a tévé pedig „ingyen” műsort közvetít a nézőknek (tekintsünk el most attól, hogy a fogyasztó-reklámozó-tévé úton nemcsak pénz közlekedik, hanem visszafele áru, szolgáltatás is). Másrészt: arról nem esik szó, hogy a válságban esetleg kevesebb pénzük volna a nagy cégeknek reklámozni, de arról igen, hogy a reklámidőt mindenképp korlátozza a nézettség (drasztikus) csökkenése a reklám sugárzása alatt. Harmadrészt: a tévézési szokások korosztályonként eltérőek (nem mondanék életkort, arról nincs szó), a trend pedig a „kíméletlenség”. Amit Te írsz, Levente, miszerint ha változnak a körülmények, ahhoz alkalmazkodni kell, nyilván ezzel is kapcsolatos. Úgy gondolom, a dolog „fordítva” is igaz, vagyis: ha a nézőt „ijesztgetik” kicsit, hogy nem lesz majd lehetősége ingyen tévézni, mert a „többség” (a hátrányok miatt) nem ezt a változatot preferálja, akkor az ember hajlamos a „kisebb rosszat” választani (illetve csatlakozni a „nyájhoz” – nem értek a statisztikakészítéshez, de ahogy a korosztályi besorolás történt, az szerintem kifejezetten a „nyájosítást” mutatja, nem külön tárgyalják a korosztályokat, hanem az idősebbeket „hozzácsapják” a „trendvezető” fiatalokhoz, és bebizonyítják, hogy a hajlam így is ugyanaz, ha nem is annyira erősen). Lehet, h tévedek, de a cikk utolsó mondata számomra kifejezetten úgy hangzik, mint „felhívás keringőre”: ha már az emberek úgyis hozzászoktak, h fizessék a kábelszolgáltatónak a bérleti díjat, akkor… A szavazás is, úgy érzem, ezirányba befolyásol: az utolsó verzió („átkapcsolok”) a lehető legnagyobb rossz (nem lesz reklám, nem lesz, amiből fizetni a műsorokat), az első három pedig a „kevésbé rossz” változat, „javuló sorrendben” felsorolva (1. a legkevésbé azt preferáljuk, ha sokszor szakítják meg a programot, 2. nem rossz megoldás, ha pl. kimehetünk egy sörért, bár ha nőként nem igazán vagyunk sörivók, elunhatjuk magunk, oszt megeshet, h átkapcsolunk, 3. mégiscsak az a legelfogadhatóbb, ha lepengetünk kicsit nagyobb összeget, nemde? hisz amúgyis fizetünk a tévézésért). Ezt nevezem fogyasztónevelésnek! Ráadásul úgy tűnik, a tévék maguk iktatnák ki a „háromszemű láncból” a reklámozókat (akik amúgy a „szükséges rossz”). A cikk üzenete ugyan nem ez, de valóban adódik a gondolat: túl sokba kerül a „reklámháború”, más megoldást kell választani. A kérdés számomra az: valójában melyik a kutya, melyik a farka? Itt tényleg úgy néz ki, hogy a média „csóválná”… vajon bírja-e? S ha nem, ki bírja jobban?
Hmm …
Egy alapos és részletes vélemény egy alapos és részletes válszat érdemel.
1. A média fogyasztó (nem csak a TV néző) azért fogyaszt egy bizonyos médiát, mert olvasni, hallani, látni akar valamit. Tanulni, szórakozni, fejlődni, pihenni, tájékozódni akar és ezért ezért fogyassza a médiát.
2. A cégek ha el akarnak adni bármilyen terméket, akkor arról a termékről a fogyasztóknak tudniuk kell. Ha a fogyasztók különféle médiákat néznek, hallgatnak, akkor a cégek itt kell eljuttassák számukra az üzenetet, hogy: “Helló! Létezem és van xyz termékem, ami neked jó.”
3. A különféle médiák, megszerzik a fogyasztók figyelmét. A megszerzett figyelem mellé, “belopják” a cégek üzenetét.
4. A média ha szerez figyelmet, akkor azt el tudja adni a cégeknek.
5. Ha a cégek helyet vásárolnak a médiában, akkor elméletileg eljut az üzenetük a potenciális vásárlókhoz.
6. A vásárlónak a figyelmét viszont olyan tényezőkel is fárasztják, amelyekért ő nem ment oda. (Tehát “át van verve” a médiafogyasztó, mert ő nem a reklám nézegetéséért, hallgatásáért fogyassza az illető médiát)
7. A fogyasztó az úr. Nem zárom ki, hogy igen nagy sikere lesz a drágább, de “figyelemfárasztó” reklámok nélküli adóknak.
8. Hosszú távon emiatt néhány nem elég tőkeerős média lehúzza a redőnyt.
9. A cégek más csatornákon keresztül kell majd eljuttassák az üzenetüket (PL. a direkt marketing minden ága-boga …)
1o. A fogyasztó nézi a filmet, hallgatja a zenét, de nem a reklámot.
No … én kb. így látom az elkövetkezendő 5 – 15 évet
Az tény, hogy folyik a reklámháorú a nagyoknál, de most is azt mondom, csak lessünk, vonjuk le belőle a következtetéseket, mert mi egy kisvállalkozók vagyunk elvileg.
Persze a változó körülményekre figyelni kell folyamatosan és alkalmazkoddni!
Ez így van … az ez előtti válaszom talán elég alaposan tartalmazza a következtetéseket is … nem lehet míg a világ lopni a fogyasztó figyelmét, számára haszontalan üzenetekkel. Kell a furfang, a rendszer …
Szóval, mégiscsak az „agymosott” az úr?…
Köszönöm a levezetést, tíz lépésben.
(És dolgoznak rajta …)
Ne hagyd magad Levi! A hosszu tavu tervezes a kovetkezetes munka es a kitartas minden teren meghozza gyumolcset!